Akvarell festés

       Az akvarell festés, vagy vízfestés - ahogy egyszerűen nevezzük - nem tartozik a könnyű festési technikák közé. Aki próbálta már, tudja, hogy sokszor az eredmény egészen más, mint amire az ember számított, amikor eltervezte, hogy mit fog festeni. Az ember csábítónak találja, mert talán egyszerűnek és első látásra könnyűnek tűnik. Nem kell hozzá bonyolult felszerelés, viszonylag olcsónak látszik - bár a művészkellékek ára azért nem nevezhető olcsónak - de az iskolai felszereléssel is hozzá lehet fogni. Hiszen az iskolában is ezt tanulja minden diák már kicsi kora óta.Valójában talán a legnehezebb festési technika, ha az a célunk, hogy igényes munkát adjunk ki a kezünkből. Már pedig mért ne lenne ez.Ez az igen vonzó anyag azonban felettébb szeszélyesen és kiszámíthatatlanul viselkedik, amikor használatba vesszük. De talán éppen ez az, amiért az ember rászánja magát, hogy más technikákkal szemben előnyben részesítse.A szeszélyessége mellett további (hátrányos) tulajdonsága, hogy nem, vagy csak igen nehezen javítható. A képet a világosabb részektől a sötétebb felé haladva kell felépíteni úgy, hogy az előbbi rétegre újabbakat festünk és, ha valamit elrontottunk nincs rá mód, hogy "visszamenjünk" és világosabb réteget képezzünk. Léteznek ugyan bizonyos módszerek (pl. a festék kiemelése, lemosás, stb. de ez már soha nem ad olyan szép, tiszta, friss felületet).Köztudott, hogy nincs fehér akvarell festék. A fehér színt a papír fehérsége adja és nagy gyakorlat, ill. bizonyos trükkök alkalmazása szükséges ahhoz, hogy megőrizzük a papír ragyogó fehérségét ott, ahol arra szükség van, mire a képpel elkészülünk. Ha nem készülünk fel időben erre, később már nincs rá lehetőségünk. Ezért az akvarell képet mielőtt elkezdenénk a munkát gondosan meg kell tervezni. Előre tudnunk kell, hogy melyek lesznek a világosabb területek, hol lesznek a fények.Az akvarell a nehézségei ellenére számtalan előnnyel is rendelkezik, ami miatt vonzóvá válik. Az egyik legnagyobb előnye, hogy tiszta, átlátszó felületeket ad, amelyen átvilágít a papír és egy két festékréteget alkalmazva csodálatos színeket érhetünk el. Másik nagy előnye, hogy a papíron keveredve, összefolynak a színek a nedvesített felületeken, amelyeket csak irányítani kell és ezzel egyszerűen különleges, érdekes textúrákat hozhatunk létre.A vízfesték alkalmazása igen régi múltra tekint vissza. Több ezer évvel ezelőtt a barlangfestményekhez is vízzel hígított, a természetben található anyagokból készített festékeket használtak. A jelenlegi formájában már a középkorban Albrecht Dührer (1471-1528) előszeretettel alkalmazta elsősorban növények ábrázolására. De igazából a XVIII. századi angol tájképfestők teremtették meg a hírnevét. Legkiválóbb művelője J. M. W. Turner (1775-1851) angol tájképfestő volt.De meg kell említenem néhány ma élő igen kiváló akvarellfestő művész nevét is, a teljesség igénye nélkül, mint pl.: Alvaro Castagnet,, Joseph Zbukvic, David Bellamy, Ron Ranson vagy a nemrég elhunyt Edward Wesson.